AnyaFórum téma:
Hogy alakult a szoptatási út nálatok?
Normalizáljuk a szoptatás nehézségeit is a pozitív oldala mellett. Hogy indult a szoptatás? Mennyi idő volt mire belejöttetek / vagy éppen meddig jutottatok? Mi segített? Írd le bármely megélésed/érzésed!
“Hogy alakult a szoptatási út nálatok?” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Sziasztok,
Ohhhh, borzalmasan nehéz úton mentünk keresztül az első 8 hétben.
A kórházban látták, hogy lapos a bimbi és nem akartak segíteni, inkább bimbó védőt kértek. (Ezt vennünk kellett, mert én nem így készültem …)
Aztán amellett hetekig kifolyt a fele, mert 37. hétre jött a baba, nem volt megfelelő és erős sem a rácuppanás, ezután hetekig fejtem, de mindig félre nyelt és már agyvérzést kaptam majdnem, minden etetés előtt idegbaj …
Valamit nagyon nem jól csináltam, mert mindig morgott, meg majdnem leharapta már a cumit annyira éhes volt, persze a mohó evés eredménye az állandó bukás miatti félre nyel és csuklik téma lett …
Kicsit csendes refluxos volt amúgy.
De a mai napig 10-ből 9-szer vissza nyeli …
Naaa szóval … mindenen átmentünk, míg végül … nagynéném ültette el a bogarat, hogy próbáljam már meg védő meg minden nélkül és elsőre nem, de pár nap vagy egy hét múlva újra próbálkoztam és sikerült. Kb 8 hetes kora óta 100% anyatejes iszsz kislány, Auróra. Jaaaa és a legjobb bimbó kiemelő a baba 😃😃😃😃
Már 6 hónapos múlt és 67 cm, 8500 gr volt legutóbb.
Lassan majd kezdjük a ht-t, de még egy pici időre van szüksége én így látom és érzem.
Tudom, hogy nem mindenki teheti meg és vannak állapotok, amik nem teszik lehetővé a szopit, nem akarok senkit bántani vagy a lelkébe gázolni…
Nekem a legcsodálatosabb, az egyik… dolog a szoptatás! Én jellemzően fekve tudok és rá szoktunk arra, hogy alvással van egybekötve.
Egyszerűen imádom ahogy elalszik közben és cuclizik rajtam.
Igen, sokszor majd össze pisilem magam, éhes vagyok, néznék egy filmet … de mégis maradok, mert csak így tud aludni velem és mert imádom az érzést és a gyermekemet is, mint minden édesanya.
Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek! 💞
Sziasztok!
Én azt hittem nekünk könnyen indult a szopizás. Ugyan a szülőszobán nem tudtam mellre tenni a babát, mert nagyon elfáradt a születésben és csak aludt. Az első nap a kórházban közölték hogy használjak bimbóvédőt, mert ilyen mellbimbóval nem fogok tudni szoptatni. Nyilván elsőgyerekes anyukaként mindent elhittem, csak tudjak szoptatni. Második nap volt is szépen előtejem, 3.nap hazamentünk éjszaka tejbelövelés is megvolt. A babám szépen hízott, viszont iszonyt hasfájós lett,továbbra is bimbóvédővel szopizott, de ebbe belenyugodtam. A védőnőm egyszer sem nézte meg a szoptatást, a jó súlyfejlődés neki elég volt. Aztán olyan 6 hetes kora körül elköltöztünk, új védőnénink lett. Panaszkodtam neki, hogy a babám nem úgy szopizik, sokszor elutasító, stb. Megnézte a szoptatást. Kiderült, hogy a mellre tapadás nem volt jó, így rengeteg levegőt nyelt, emiatt fájt a hasa. Mondta, hogy a mellbimbómnak sincs semmi gondja, tudok anélkül is szoptatni. Úgyhogy elhatároztam, hogy elhagyjuk a bimbóvédőt. Ez nem volt egyszerű. Próbálkoztam több módszerrel. Végül elsőnek a nappali, majd az éjszakai/esti szopinál is elhagytuk a védőt, ekkora már 4 hós volt a kisfiam. Megfogadtam hogy következőnek nem hiszem el a kórházban, hogy kell a védő, mert már tudom, hogy egyáltalán nem kell. Azóta már 8 hónapos a kisfiam, még mindig szopizik. Sose etettem időre, mindig igény szerint szoptattam, amire sokan szóltak sok mindent, de nem érdekelt. Szerintem ez lett a titka annak, hogy mindig volt elég, sőt több tejem is. Mostmár annyira nem szeretek szoptatni, 1 éves korig még kitartok, de az biztos, hogy büszke vagyok arra hogy ilyen sokáig sikerült.
Sziasztok,
Nalunk az elejen a nehezseget az jelentette, hogy a csaszar utan, nem lehetett rogton mellre helyezni a babat, csak 2 oraval kesobb probalkoztunk eloszor.
Nem voltam teljesen tisztaban az elejen azzal mit is fog jelenteni a tejbeloveles, egeszen addig meg meg nem tortent. (Ez mar csak a hazajovetel utan valosult meg) iszonyu fajdalmas volt nagyon sebes volt a bimbom addig. A kislanyom iszonyu ugyes volt az elejetol jo volt a szopasi technikaja. 13 honapos es meg mindig cicizik amiert iszonyu halas vagyok, viszont egy mellbol etetem szinte 4 honapos koratol, mas forumon mindenkit csak biztattam hogy ne aggodjon igy is mukodik a dolog. Tanacs ami nekem jol jott volna figyeljek hogy mindig valtott mellbol etessem a babat etkezesenkent es elkerulheto ez a “gond” . Tejteso is volt 2 honapig . A vilag legjobb erzese hogy ez megtortent velunk.
Nekünk nehezített utunk volt…. Egy nehéz, indított szülés után a kórházban rám szóltak, hogy bimbóvédő nélkül nem fog menni. Egy napig fel sem kelhettem ájulás veszély miatt, így fekve próbálkoztam, minden segítség nélkül. Nem értettem, miért kell a védő, mert bár nem sok női mellet láttam életemben, de sosem gondoltam volna, hogy az enyém lapos bimbójú vagy más hasonló problémával küzdő lenne….de beletörődtem. Sajnos. Nem is indult meg a tejem. A kórházból hazaengedés reggelén megsajnált egy nővér és leültetett fejni, bár addig mindenki csak puhának titulálta a mellem, “nincs itt még semmi”. 20 perc múltán már volt 1-2 ml aranysárga csoda az üvegben. Azt hiszem, az a 20 perc adta a reményt, semmi más. Hazajőve elszántan kezdtem fejni, mert bár felírták a tápszert, de hittem benne, hogy nincs veszve minden. Ugyanúgy mellre tettem a fiamat, aki 50-60 perceket is lógott rajtam, de végül mindig vagy bealudt az éhségtől és kimerültségtől, vagy csak sírdogált,míg meg nem kapta a pótlást… Az első pár hét alatt rengeteget sírtam, hol szoptattam, hol fejtem, hol tápszereztem, sterilizáltam…sosem volt vége. A férjem se bírta nézni a szenvedést, már többször mondta, hogy legyen vége, akkor legyen inkább tápszeres a gyerek, ez így nem mehet tovább. Időközben 10 nap után (!!) megérkezett a tejem…. Ekkor bedacoltam, hogy ha már egyszer lett tej, akkor nem adhatom fel. Minden etetést mértünk, hogy tudjuk, mennyi tápszert keverjünk be utána pótlásnak…. Szörnyű volt. Nem értettem már semmit. Hát van tejem – akkor miért nem eszi meg? Ugyanúgy lógott a cicin 50-60 perceket, és alig szopott valamennyit… Már teljesen elkeseredtem, a helyzet annyival lett jobb, hogy nem tápszert, hanem lefejt tejet tudtam adni neki pótlásként. Végül egy önkéntes szoptatási tanácsadó lett az, aki mindent megváltoztatott: eljött hozzánk, rám nézett és közölte, hogy nagyon gyorsan dobjuk el a bimbóvédőt, majd ott, abban a kb 1,5 órában megtanította a fiamat és engem is a helyes mellre tapadásra. El sem tudom mondani, milyen katarzis volt, mikor végre megéreztem, milyen az, amikor rendesen, akadálytalanul szopizik a kisfiam, és először hallottam nagyokat nyelni közben. Csodálatos volt! Persze ezután is akadtak még nehézségek, lassan, szokott bele a feladatba a fiatalúr, az ezt követő pár hétben többször is mellgyulladás közelébe kerültem, durván beállt a mellem, de rengeteg masszírozással és négykézláb szoptatással mindig sikerült kitartó közös munka árán megoldani (szó szerint) a problémát.
A fiam most 13 hónapos, kb 2 hónapos korától 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes lett így, most pedig egy igazi jó evő nagyfiú, már 11 kg, és még mindig lelkesen szopizik. Sokak szerint emiatt nem alussza át az éjszakákat és el kéne már hagynom a cicit, ha aludni akarok végre….de én ebben nem hiszek, ráadásul ismerek ellenpéldát is, ahol a cici elhagyása sem hozta meg még 20 hónaposan sem az ébredés nélküli éjszakákat. Szóval egyelőre kitartok. Nappal kifejezetten szeretem, amikor cicivel altatok és szépen elalszik az ölemben a pici (aki most már nem is olyan pici). Éjszaka azért már sokszor nem vagyok lelkes 😅, főleg mikor rengetegszer ébred….
Sziasztok,
Hát nekünk borzalmas nehéz volt az első 5!!! Hónap… eleve ellaposodó a mellbimbó,bár ez önmagában még nem is probléma, de 5 hozzáértő ember mondta azt,hogy nincs gond a kislányom nyelvével, szépen mellra tapad és jó a vákum… Az első 2-3nap nyilván mindenkinek fáj amíg nem lövell be, de nekünk még 2 hét után is fennallt a problema: szoptatás után eldeformálódó,kifehéredő (majd később görcsölő-érgörcs- mellbimbó.
.. 4 hetesen dévényesnél is jártunk, de azt mondta nem feszesség okozza… majd 6 hetesen szopi tanacsadó: itt bizony nagyon rövid és vastag a nyelvfék, fel kell csípni, egyébként minden más jó (technika,vakum,pozíciók.. ) 2 napra rá meg is történt a beavatkozás, de sajnos ez sem hozta meg a sikert.. innentől teljes hullámvasút volt az egész… zokogva szoptattam, mérges voltam magamra, olykor a lányomra és ez borzasztó érzés volt.. a mellem 0-24 pokolian fájt, volt hogy vérzett is… néha fejtem amikor tudtam de ekkor már lassan 3 hónapos volt, már nem volt el a szőnyegen, szórakoztatni kellett. Kb 4 hónapos volt amikor úgy éreztem nem bírom tovább, kB 2x nyúltam tápszerhez a többi étkezés cici +lefejt üvegből. Tiszta kínlódás volt, nem éreztem ezt sem kényelmesnek. Úgy gondoltam ha már eddig kibírhatatlan még kibírom a ht kezdetéig aztán akkor szép lassan ennyi volt. Láss csodát 5.hónaptól elkezdett javulni a dolog, 6 hónapos korára mondhatni fájdalom mentes lett. Sose derült ki mi hozta a megváltást, én arra tippelek hogy magas szájpadlása (ún. Gótikus) volt/van és ahogy nőtt ez alakult… most 11 hós és még anyatejes de imád enni szilárdat is 🙂
Ha újra kezdeném lehet nem tartanék ki addig, mert pokoli időszak volt mindenkinek..
Betti
Sziasztok,
nagyon készültünk a természetes szülésre, de császár lett a vége.
Szerencsére nem hallottam azt az infót, hogy a császárosoknál nehezen indul a szoptatás, így nem görcsöltem rá. 🙏🏽
Azonban az első hét végére sebes lett az egyik bimbóm. A védőnő szerint ez normális, de addigra már voltam olyan tájékozott, hogy tudtam a szoptatás közben jelentkező fájdalom nem normális!!
Így azonnal megkerestem a szülésznő által ajánlott szoptatási tanácsadót.
Kiderült, hogy az egyik mellemre rossz szögből tapadt. Picit máshogy tartottam és azonnal elmúlt a szoptatás közben is jelentkező fájdalom. 💛
Örökké hálás leszek!
Jövő héten lesz egy éves és még mindig szoptatom. 🥰