Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a szoptatáson változtatni készülő családoktól kapok, így hangzik:

„Ha elhagyjuk az éjszakai szoptatást, végre át fogja aludni az éjszakát?”

Őszintén?

Teljesen értem, miért teszik fel ezt a kérdést.

Amikor hónapok vagy akár évek óta többször ébred egy kisgyermek éjszaka, teljesen természetes, hogy a szülő keresi azt az egy tényezőt, amin változtatva végre minden könnyebb lehet.

Csakhogy a gyermekek alvása ennél sokkal összetettebb. Ebben a cikkben a célom az, hogy egy komplexebb rálátást adjak neked.

---

Mit mondanak a kutatások?

Fontos tudnod, hogy nemcsak ebben a témában, hanem általában is igaz: a kutatások eredményei ritkán fekete-fehérek. Különböző vizsgálatok gyakran eltérő következtetésekre jutnak, ami részben abból adódik, hogy más korosztályokat vizsgálnak, eltérő módszereket alkalmaznak, és nem ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ.

Éppen ezért laikusként könnyű elveszni az információk között, és nehéz eldönteni, hogy végül melyik eredményt hogyan érdemes értelmezni.

Nézzünk meg két példát.

Brown és Harries (2015) 6–12 hónapos csecsemőket vizsgálva azt találták, hogy a szoptatott és a tápszeres babák között nem volt jelentős különbség az éjszakai ébredések számában. A két csoport között inkább abban mutatkozott eltérés, hogy a szoptatott csecsemőket nagyobb valószínűséggel altatták vissza szoptatással, míg a tápszeres babákat többféle módon.

Ezzel szemben Ramamurthy (2012) egy 6 és 36 hónap közötti gyermekeket vizsgáló kutatásban azt találták, hogy a szoptatás összefüggést mutatott a gyakoribb éjszakai ébredésekkel.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ez a két kutatás valamelyest ellentmond egymásnak.

Valójában azonban ez egyáltalán nem biztos.

Már önmagában is fontos különbség, hogy nem ugyanazt a korosztályt vizsgálták. Egy nyolc hónapos csecsemő alvása biológiai és idegrendszeri szempontból egészen más, mint egy két és fél éves kisgyermeké.

Emellett azt is fontos szem előtt tartani, hogy ezek a vizsgálatok összefüggéseket mutatnak ki, nem pedig ok-okozati kapcsolatot bizonyítanak. Ezért nem meglepő, hogy ugyanarra a kérdésre különböző eredmények születhetnek. Az is lehet, hogy azok a babák ébrednek gyakrabban, akik eleve nagyobb igényt mutatnak a szoptatásra.

---

Miért hallhatsz teljesen különböző történeteket a környezetedből is?

Pontosan ugyanez igaz a való életre is.

Talán te is hallottál már teljesen ellentétes történeteket. Van, akinél az éjszakai szoptatás elhagyása után néhány héten belül látványosan javult az alvás, míg más családok arról számolnak be, hogy szinte semmi sem változott.

Ez nem azért van, mert az egyik család „jobban csinálja”, a másik pedig kevésbé ügyes.

Egyszerűen nem ugyanarról a gyermekről beszélünk.

Két azonos korú gyermek között is óriási különbségek lehetnek. Más lehet a temperamentumuk, az idegrendszeri érettségük, a szenzoros szükségleteik, az aktuális fejlődési szakaszuk, vagy akár az is, hogy valójában mi áll az éjszakai ébredéseik hátterében.

Éppen ezért nagyon nehéz egyetlen, minden családra igaz választ adni erre a kérdésre.

A lényeg tehát nem az, hogy általában mi működik, hanem az, hogy mi segíthet a te gyermekednek.

---

Mit érdemes tenni először, ha sokat ébred a gyermeked?

Amikor egy család azzal keres meg, hogy szeretné csökkenteni az éjszakai ébredések számát vagy javítani a gyermeke alvását, én soha nem a szoptatással kezdem.

Először mindig azt próbáljuk megérteni, hogy mi állhat az éjszakai ébredések hátterében, és megnézzük, hogy az alvás alapjai rendben vannak-e.

Én ezt alapoptimalizálásnak nevezem, és szinte minden családnál ezzel kezdjük a közös munkát.

Ennek során általában négy fő területet nézünk át:

• Kizárjuk az esetleges „piros jelzéseket”, például tápanyaghiányt, alvási apnoét, szájlégzést vagy más egészségügyi tényezőket.
• Beállítjuk a napi ritmust a gyermek életkorának, alvásigényének és egyéni szükségleteinek megfelelően.
• Személyre szabott idegrendszeri támogatást adunk, hogy a gyermek könnyebben tudjon szabályozott, nyugodt állapotba kerülni – és ott is maradni.
• Szükség esetén átnézzük a táplálást és az esetleges tápanyaghiányok lehetőségét.

Ez azért is fontos, mert már önmagában ettől is sokat javulhat a helyzet.

És ha ezek után is úgy érzed, hogy a jelenlegi helyzet hosszú távon már nem fenntartható a családotok számára, akkor érdemes elkezdeni az éjszakai alvási mintázatok részletesebb vizsgálatát.

Ennek egyik lehetséges része lehet a szoptatáson való változtatás is.

Így a változtatás már nem egyetlen eszköz lesz a sok közül, hanem egy tudatosan megválasztott lépés egy átgondolt folyamat részeként.

A szoptatás, mint éjszakai mintázat

A babák agya alapvetően mintázatkereső.

Ez segít nekik abban, hogy előre tudják jelezni, mi fog történni körülöttük, és ez adja a biztonságérzetük egyik alapját. Emellett a kiszámíthatóság az idegrendszeri szabályozottság szempontjából is kulcsfontosságú.

Amikor egy helyzet újra és újra ugyanúgy zajlik, abból idővel egy mintázat alakul ki.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy kialakult mintázat önmagában nem jó és nem is rossz.

Egyszerűen csak van.

És bár nem minden gyermeknél alakul ki ugyanaz a mintázat – például az éjszakai visszaaltatás kapcsán –, sok családban igen.

Idővel így alakulhat ki az a jól ismert kör:

felébred → jelez → szopizik → visszaalszik.

Ez a folyamat egy éjszaka során akár sokszor is ismétlődhet.

Sok esetben ilyenkor már nem is feltétlenül hosszú szoptatásról van szó, hanem csupán egy rövid, megnyugtató, akár néhány másodperces szopizásról. Hogy ebben mennyire játszik még szerepet a kalóriabevitel, az nagyban függ a gyermek életkorától és egyéni szükségleteitől, bár a nagyon rövid szopizások sokszor egyértelműek ilyen szempontból.

Amikor ebbe a kialakult mintázatba belenyúlunk, az természetesen hatással lehet az alvásra.

Hogy ez a változás pontosan milyen irányba viszi el a folyamatot, arra azonban továbbra sem lehet általános választ adni.

---

Min múlik, hogy milyen eredményt hoz a mintázat megváltoztatása?

A kulcskérdés ugyanis nem maga a mintázat.

Hanem az, hogy ki az a gyermek, akinél ez a mintázat kialakult, és a mintázat megváltoztatása mögött milyen tényezők vannak.

Ilyen tényező lehet például:

• a gyermek temperamentuma;
• az idegrendszeri érettsége;
• a szenzoros szükségletei és érzékenységei;
• az aktuális fejlődési szakasza;
• valamint az is, hogy valójában mi áll az éjszakai ébredések hátterében.

Ezért fordulhat elő, hogy egy családnál az éjszakai szoptatás csökkentésével valóban ritkulnak az ébredések, míg egy másik családnál ugyanaz a változtatás alig hoz érdemi különbséget.

A kérdés tehát nem az, hogy működik-e, hanem az, hogy kinél, mikor és milyen körülmények között működhet.

Az én legfontosabb szakmai gondolataim és tapasztalataim több mint 700 konzultáció után

Ha több mint 700 családdal végzett konzultációból egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor az ez lenne:

Nincs egyenlőségjel az éjszakai szoptatás elhagyása és az átaludt éjszaka között.

A kutatások ugyan nem egyértelműek ebben a kérdésben, de jelenlegi tudásunk alapján úgy tűnik, hogy az első életévben önmagában az éjszakai szoptatás elhagyása ritkán vezet látványos javuláshoz az alvásban. Ebben az életkorban az anyatej még a gyermek elsődleges táplálékforrása, az idegrendszer pedig jelentős fejlődésen megy keresztül. A szoptatás ilyenkor nem csupán táplálás, hanem egyszerre megnyugvás, kapcsolódás, fájdalomcsillapítás és idegrendszeri szabályozás is.

Azt is fontos figyelembe venni, hogy sok gyermeknek akár 18 hónapos korig – sőt, egyeseknek azon túl is – lehet biológiai igénye az éjszakai táplálásra (Hysing et al., 2014).

A szoptatás önmagában nem „rossz szokás”. Éppen ellenkezőleg. Támogatja a kötődést, segíti az idegrendszer szabályozását, fájdalomcsillapító hatású, és az anyatej természetes módon melatonint is tartalmaz, amely támogatja az alvást. Az első életévben ráadásul az anyatej a gyermek elsődleges táplálékforrása, ezért ebben az időszakban különösen fontos az egyéni szükségletek figyelembevétele és a fokozatosság.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szoptatáson soha ne lehetne változtatni. Sőt, sok család számára ez valóban egy fontos lépés lehet. A kérdés inkább az, hogy mikor, hogyan és mekkora változtatás illeszkedik a gyermek aktuális szükségleteihez.

Nem minden változtatás jelent teljes éjszakai elválasztást.

Lehet, hogy elegendő az első éjszakai ébredésnél másképp reagálni.

Lehet, hogy csak az éjszaka első felében változtattok a kialakult mintázaton.

Lehet, hogy az elalvás módján szeretnétek finoman alakítani vagy apukát kicsit jobban bevonni.

És az is lehet, hogy egyelőre nem a szoptatáson érdemes változtatni.

A kialakult alvási mintázatokba sokszor kis, fokozatos lépésekkel is bele lehet nyúlni. Nem kell mindent egyik napról a másikra megváltoztatni, és nem is minden család célja a teljes elválasztás.

A saját szakmai tapasztalatom ugyanakkor az, hogy 18–24 hónapos kor után gyakrabban látok olyan családokat, ahol egy jól előkészített, gyengéd elválasztás már valóban tartós és jelentős javulást hoz az alvásban. Nem azért, mert létezik egy „varázslatos életkor”, hanem mert addigra sok gyermek idegrendszere egyszerűen érettebben tud alkalmazkodni egy új mintázathoz.

Ezért én soha nem arra biztatok egy családot, hogy a teljes alvásuk kulcsát kizárólag az éjszakai szoptatás megváltoztatásában keressék. Sokkal inkább arra, hogy először értsék meg a gyermekük működését, optimalizálják az alvás alapjait, és ha eljött az ideje, akkor a szoptatáson is olyan mértékben változtassanak, amely a gyermekük ritmusához és a családjuk igényeihez a legjobban illeszkedik.

Szeretnél támogatást?

Pontosan ezért hoztam létre a Szopis határhúzások és gyengéd elválasztás kurzust.

Nem egyetlen módszert kapsz, hanem egy teljes folyamatot, amely segít eldönteni:

• valóban eljött-e nálatok a változtatás ideje;
• milyen változtatás legyen az első lépés;
• hogyan készítsd fel a gyermekedet és önmagadat;
• hogyan támogasd az érzelmeit a folyamat során;
• és hogyan tudtok szeretetteljesen, mégis magabiztosan végigmenni ezen az úton.

🤍 Mert a cél nem az, hogy minden család ugyanazt az utat járja be.

Hanem az, hogy megtaláljátok azt a megoldást, amely a ti gyermeketekhez, a ti családotokhoz és a ti értékrendetekhez illeszkedik.